Ezen a blogon szeretett családi autónk, egy 1988-as, forgalmi szerint piros színű (szerintem meggypiros) 2107-es Lada történetét dokumentálom. Nem mások szórakoztatása a célom, inkább a szelektív emlékezetem elleni küzdelem ez.
Még mielőtt elkezdeném a történetet, meg kell emlékeznem a korábban szomorú sorsra jutott fehér kerek lámpásról. 2008. április elsején még készült róla pár kép, röviddel ezután lopták el az utcáról. "Természetesen" 30 nap múlva a rendőrség lezárta a nyomozást, majd egy év múlva megtalálták Lepsényben a karosszériát kibelezve.Egy tárgyaláson még jártam, de aztán nem lett semmi az ügyből. A kocsi maradványairól lemondtunk, tekintetbe véve, hogy hazaszállítani többe került volna, mint amennyit vasban ért. Nem sokkal ezelőtt kapott új gáztartályt, műszaki is friss volt. Barna 2107-es üléseket, kemény tetőkárpitot és ajtókárpitokat, teljes gázszettet, Kenwood Mp3-as fejegységet, sportkormányt, automata biztonsági öveket, 5 sebességes váltót valamint 1500-as műszerfalat zsákmányoltak eltulajdonítói. Az autót a család használta egyébként, nálam csak egy rövid ideig lett volna kölcsön. Így elég kellemetlen szituáció adódott, amikor eltűnt.

Ha jól emlékszem, erről a helyről tűnt el néhány nappal a kép készítése után.

Néhány Lada mentes hónap következett, majd színre lépett blogunk főszereplője.