2008-at írtunk, ekkor már két éve dolgoztam, kezdetben a koleszben, később ismerősökkel közös albérletben laktam. Mivel így tudtam félretenni, közelebb kerülhettem a saját kocsi megvásárlásához. Egy rövid ideig gondolkodtam csak, hogy Lada legyen vagy esetleg BMW.
Hiába na, 25 éves voltam. Végül vagy a régi szerelem győzedelmeskedett, esetleg az észérvek, vagy a türelmetlenség, netalán tán ezek kombinációja. Az is lehet, hogy utólag látom csak így. A lényeg, hogy Ladára ekkor már régóta vágytam (régi szerelem), egy BMW-t szervizeltetni nem lett volna olcsó mulatság (észérv) és sokkal tovább kellett volna spórolnom rá (türelmetlenség). Miután letettem a voksot a típus mellett, vitán felül állt, hogy 2107-es lesz, színben viszont nem volt konkrét elképzelésem.
Elkezdődött a vadászat a hahu-n és az akkor létező hirdetési oldalakon. Emlékeim szerint több hónapig tartott, amíg megtaláltam, tehát elég türelmesen keresgéltem.
Így bukkantam rá a hirdetésben
Csütörtökön délután találtam a hirdetések között egy ígéretes darabot. Az 1988-as kocsit Gyálon hirdette egy magánszemély. Ára 140.000 Ft-ra volt belőve, pár külső sérülésről készült képet is feltettek a hirdetésben, korrekt módon. Telefonos érdeklődésemre az eladó küldött még több képet a kocsiról, és megbeszéltük, hogy szombaton délelőtt találkozunk a Határ úti metróállomásnál. Így is lett, felvonatoztam Fehérvárról a Délibe, majd metróval tovább. A Határ útra érve találkoztam emberemmel, egy 40-es körüli pasival. Kocsival jött ki elém, innen együtt autóztunk tovább az Üllői úton. Elmondta közben, hogy a Lada az apjáé (vagy nagyapjáé?), de már idős kora miatt nem vezeti. Jórészt városon belül használta, ezért is vannak rajta parkolási sérülések, egyszer pl. becsukott egy ajtót vele. Megérkeztünk a járműhöz, körbenéztük, beindítottuk. Élőben még gyönyörűbbnek tűnt, a motortér is tiszta és száraz. Repedésmentes műszerfal, szakadás és kopásmentes ülések, kárpitok uralták a belteret. Az említett sérülések (a kocsi jobb első és jobb hátsó sarka) le voltak kezelve, rozsdamentesek. A jobb küszöb első részén kezdődő rozsdásodás látszott. Érdekes módon eszembe se jutott, hogy próbakörre menjünk vele, vagy alánézzek, de hát ez életem első autóvásárlása, talán ennyi baki belefér. A rózsaszín köd már rég rám szállt, következhetett a papírmunka. A vételár friss műszakival értendő, amire hamarosan sor került volna, de rendelkezett még érvényes vizsgával. Hogy ne kelljen újra eljönnöm érte, megállapodtunk 120.000 Ft-ban. A papírok kitöltése után útbaigazított az M0-ás felé, és elindultam életem első autójával hazafelé.
